szürkeség a napsütésben.

Miért van az, hogy sohasem lehet minden teljesen rendben? Egyszerűen már nem értem. Bárhova megyek, bármit csinálok, bárkivel. Elfáradtam. Legszívesebben elmennék valahova. Ahol senki sem keresne, valahova   egyedül.!

hahaha..ha:')

Mindjárt nyár. El sem hiszem. Örülök is, meg nem is. Végre nem kell a szürke hétköznapokban a muszáj hangulatával felkelni, mosolyogni egész nap, majd lefeküdni. Végre akkor kelhetek fel, amikor akarok, végre azt csinálok, amit akarok, végre nem érdekelhet senki. Végre nem kell a "mi baj?" kérdéseket hallgassam, végre meleg van, és végre szabad lehetek. Azt hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy az év legjobb része, a nyár.:)
De persze ott van az, hogy nem találkozok feltétlen minden hülyével, akinek az arcát év közben nap mint nap látom. És természetesen hiányozni fognak. De túlélhető.

igazából nem, még mindig nem tudom megfogalmazni, pedig biztos voltam benne, hogy most menni fog, de amikor belekezdenék, az ujjaim csak időznek a billentyűzeten. A gondolataim pedig teljesen összekavarodva próbálnak rendeződni, de persze nem.. nem megy:')