06.23. vissza!!!!!!

Imádom, de mégis utálom. Azt a kis piszkáló érzést, amikor valami jó történik. És utána azon gondolkodom, hogy mit is kellett volna máshogy csinálnom. Mit is kellett volna tennem, mondanom. És fura ez az egész. Le sem lehet írni. Meg sem próbálom. Érted te, azt hiszem, hogy miről próbálok mesélni. Tudod. Amikor így a hasad bizsereg, kirázz a hideg, érzed a szíved minden egyes dobbanását, és ha becsukod a szemed enyhe szédülés fog el.. tudod.. fantasztikus..

                                                                                                                              -B

Péntek 13, telihold és tízmilliószoros nap

Azt mondják az okosok, hogy ha valamire sokat gondolunk, akkor bevonzzuk magunknak. Hát remélem. Tulajdonképen azt hiszem akkor én lennék a világ legboldogabb embere. Bár így sem panaszkodhatom, elvégre a nyárra is elég sokat gondoltam. Na jó, rengeteget és láss csodát eljött! Bár nem hiszem, hogy ezt én vonzottam volna be, de ha mégis, akkor igazán nincs mit a virágokat az öltözőmbe kérem. És amúgy is legyünk most már teljesen vidámak, mert szünet van. Ráadásul nyári szünet! Úgyhogy ezen a csodálatos, különleges napon szeretnék mindenkit megkérni arra, hogy érezze magát a lehető leges legjobban idén nyáron. Szerezz emlékeket, csináld azt, amit holnap megbánnál. Bármit! Elvégre egyszer vagyunk fiatalok! A sok szarsággal meg majd szeptemberben foglalkozunk.
És ha már ugye a mai nap a kívánságoké, a szerencséé a kezdeté, a végé, a reménykedésé, az örömé valamint azé a bizonyos bevonzásé, kedves péntek 13, kedves telihold, kedves tízmilliószoros nap, és mélyen tisztelt csillagok, tudjátok mi a dolgotok. Kérlek tegyetek meg minden tőletek telhetőt. Kérlek. Legalább most az egyszer..
 
                                                                                                                          Csirió (L)
                                                                                                                                 -B

Szeretném..

Hogy mit szeretnék vele? Először csak kis dolgokat. Csak hogy együtt legyünk. Csókoljon, öleljen, simogasson. Bújjunk össze, aludjunk együtt. Mellette elaludni, mellette felébredni. Randizni vele. Elmenni fagyizni, moziba, állatkertbe ... csak úgy sétálni a városban, nevetni az embereken. Nevetni. Rengeteget nevetni. Szeretnék vele napokig az ágyban feküdni vicces filmeket és sorozatokat nézni és csak nevetni és tömni a fejünket pizzával, gyrossal és minden ilyesmivel. Szeretnék vele elmenni edzeni. Akár futni ... versenyezhetnénk is, hagyna nyerni. Vagy csak biciklizni ... mondjuk a Balaton körül. Elmenni vele a Balatonra, lángossal tömni a fejünket, megvenni a legcukibb úszógumit és matracot és csak játszani a vízben, mint a gyerekek. Szeretnék vele videójátékokat játszani. Mondjuk NBA-t vagy valami autóversenyt ... hagyna nyerni. Szeretnék vele télen hóembert építeni, elmenni szánkózni, szeretném ha megfürdetne a hóban. Szeretnék átfagyva hazaérni és beülni vele egy forró vizes fürdőre a kádba. Aztán csak a kanapén az ölében fekve forró teát kortyolgatni és beszélgetni órákig. Szeretnék vele olyan napokat tartani, amikor csak az ágyban fekszünk egész nap, szeretkezünk és nem vagyunk elérhetőek senki számára. Szeretnék vele péntek éjszaka sétálni a városban. Szeretnék vele otthon kettesben borozni ... akár lerészegedni. Szeretnék vele ÉLNI. Szeretném, ha reggelente együtt ülnénk az erkélyen és fognánk egymást kezét miközben kávézunk és szívjuk azt a szar cigit. Szeretnék vele elmenni motorozni, csak száguldozni és leszarni mindent és mindenkit. Szeretném vele max hangerőn hallgatni a kedvenc zenéinket és leszarni, hogy a szomszédok mit gondolnak. Szeretném vele körbeutazni a fél világot. Szeretnék vele elmenni a kedvenceink koncentjére. Szeretném, ha megkérné a kezem. Szeretném, ha együtt szerveznénk meg az esküvőnk minden részletét. Szeretném, ha fogadalmat mondanánk egymásnak. Szeretném ha vennénk egy üres házat. Ha együtt találhatnánk ki, hogy milyen színűek legyenek a falak, a szőnyeg, milyen képek legyenek a falon, minden egyes apró részletet. Szeretném a közös gyerekünket várni. Együtt válogatni a babaruhákat, a cumisüveget, a játékokat, mindent, amire csak szükségünk lehet. Szeretnék vele órákig csak arról beszélgetni, hogy mi legyen a pici neve. Szeretném, ha minden egyes pillanatánál együtt lehetnénk ott vele. Mikor kimondja az első szavait, mikor megteszi az első lépéseit, mikor majd elkezdi az óvodát, az iskolát, mikor befejezi azokat és elkezdi a saját kis önálló életét felépíteni. Addig is szeretném, ha egyszerű családi hétköznapokat élhetnénk, de sosem hagynám, hogy ellaposodjon ami kettőnk közt van. Szeretném minden nap megcsókolni mielőtt elmegy munkába, még ha előtte este veszekedtünk is. Szeretném minden nap finom ebéddel várni haza. Szeretnék vele minden nap szeretkezni. Szeretném néha csak meglepni egy masszázzsal mikor hulla fáradtan jön haza. Nem várom el, hogy megjegyezze az évfordulónkat, a névnapomat, inkább csak néha egy sima hétköznapon lepjen meg egy szál virággal. Szeretném, ha rengeteg közös családi programot szerveznénk, ha rengeteget mennénk együtt kirándulni, nyaralni vagy egyszerűen csak leülnénk a nappali közepére és együtt játszanánk a gyerekeinkkel. Szeretnék vele boldogan élni, boldogan élni míg meg nem halunk.

              -Ismeretlen szerző

Nagytakarítás

Az embereknek vannak álmaik. Vannak azok az álmok, amiket kiskorodban elkezdesz dédelgetni és folyamatosan egyre nagyobb lesz. Egyre színesebb, egyre elérhetőbb. És küzdened kell érte. Küzdened kell valamiért, ami fontos. Mert ezt akarod. Ez az ami neked számít az életben, és ez így van rendjén. Mindig kell valami. Mindig kell lennie valaminek amiért harcolsz ami számít, ami fontos. És hogy ha az egyik zsákutcába is fut nem állhatsz meg. Nem lehet, higgy nekem. Oké. Tegyük fel. Feladod, megállsz, összeomlassz. Lehet. Miért ne lehetne? Na most akkor egyedül vagy, sírsz, zokogsz, csak a fájdalommal foglalkozol. Csak az van előtted, ami szomorúsággal tölt el. Csak ezt érzed, és ettől még jobban elkeseredsz. És mind e közben elrohan melletted az idő. Hé! Fiatal vagy te még. Nekem elhiheted. Jobb ha a következő célodra koncentrálsz. A következő lépésre. Arra, hogy menj tovább. Aztán közben, néha, meg megállva visszagondolsz, elszomorodsz. Persze, tudom. Olyan ez, mint amikor kiselejtezzük a szobánkat. Minden egyes nagytakarítással eszünkbe jut az egész év. Minden kidobott papírdarab, félretett emlék régebbi érzéseket ébreszt fel bennünk. Talán ezért is van, hogy az emberek utálják a nagytakarítást. Vagy csak lusták. Inkább az utóbbira tippelnék..
           
                                                                                            -B