Jó oké értem én, hogy totálisan teljesen eltűntem de van magyarázatom bőven. És ha jobban belegondolok meg is állja a helyét. Az utóbbi két hónapot felváltva töltöttem itthon, a városban este, a városban nappal, fesztiválon, a hegyekben és a kórházban is. És őszintén? Fogalmam sincs hogy hogyan kezdjem el az egész írást. Gondoltam így, hogy most nem igen tudok kimozdulni a lakásból, és az egyetlen felüdülés a finom limonádém, bekuckózok a szobámba és elkezdem. Na ja.
A sok vidámságról, pozitivitásról való papolásomat még én is elhittem, és átadtam magam a nyár őrületének, amikor minden úgy jön magától, és amúgy is kit érdekel mert nyár van. És a nyárnak van egy alapszabálya, amit nem lehet elfelejteni ahhoz, hogy ne ess kétségbe. Akinek hiányzol, az nyáron is keresni fog. És ez tényleg így van. Soha sem szabad leragadni és befordulni. Egy kis kikapcsolódás mindig kell. És tudod mit? Én is ezt csináltam. Felálltam, elmentem haverommal bulizni. Mert miért? Mert kell az. Azért mert oké, nem vagyok olyan hogy most akkor buli, és leiszom magam a sárga földig. De nagyon sok új figurát ismertem meg. És tudod mit? Jó volt. És örülök.
És jajj regéket mesélhetnék a fesztiválról. Oké, nem nagy cucc hiszen csak egy kis Campus fesztivál, de vissza akarok menni az időbe annyira iszonyatosan jó volt. És tudod hogy megy egy ilyen fesztivál? Otthon a kis füzetedbe bekarikázol vagy 25 koncertet hogy "UUU erre mindenképpen el akarok menni." meg hogy "Jajj ott fogok csápolni az első sorba". És milyen a fesztivál? 41784125 forintos telószámlát csinálva ide oda rohangálva keresitek egymást a srácokkal, mert valaki folyamatosan eltűnik, vagy éppen Zsanettet állította meg egy 40 és a halál közötti jóember hogy lenne e kedve egyet "kígyózni". Jajj. És aztán ha csodák csodájára mindenki meg van, és az alapozáson is túl vagyunk, és mindenki vigyorog mint a tejbetök, és már nincs is hangod a sok sikoltozástól és folyik rólad a víz, de kit érdekel? Beértek egy koncertre, a legmagasabbat előreküldve mindenki kisvonatban összekapaszkodik hogy előre törhessünk. És sikerül. És koncert, zene, emberek, mindenki boldog, kiabál énekel. Az egész tömeg egy emberként ugrál, és teljesen közvetlenek veled, mint ha vagy ezer éve ismernétek egymást. És odajön egy srác a hihetetlenül szép kék szemeivel és maga felé fordít, majd megszólal hogy "Lesmárollak.". És fogalmad sincs, hogy ki ő, de nem is érdekel. Na meg az "ingyen ölelés"-es gyerek aki egy kis táblával a nyakában mászkál. Hányszor öleltem meg? Nem emlékszem. És a szíved a zenére ver, és melegség meg bizsergés járja át az egész tested, de tiszta kóma vagy mert már napok óta nem aludtál rendesen. Egyszerűen kihagyhatatlan. Nem lehet anélkül élni, hogy legalább egyszer ne menj el egy fesztiválra. Hallod öcsi. Muszáj!!! És ha nem lenne kivel, komolyan mondom, keress meg. Bárkivel nagyon szívesen. Regéket tudnék írni az egész érzésről. Csodálatos!!!!
És persze a Campus vége után, van 2 órám, hogy összepakoljak mert a kis család indul a hegyekbe. Jajj. Nem vagyunk valami egyszerű család, én a tesómmal anyával és nevelőapummal. De azt, hogy 10 napon keresztül szinte egy percet se leszünk a szálláson, ahol a padláson menyétek lakoznak. Na azt nem gondoltam. Komolyan az egész egy nagy kirándulás volt. Ide másztunk oda másztunk. És persze az sem maradhatott ki hogy a túra utolsó 200 méterét ne a hátsófertályomon lecsúszva tegyem meg. Szokásom elesni.:c
Aztán haza, borzalmas gyomorgörcsök, szédülés, problémák, kórház. Kaptam bogyókat. Most már jobb.
Tudod, írni tudnék neked még vagy ötven oldal tömény áradozást, de hát ki olvasna el annyi sok szöveget? És még nincs vége a 2014-es nyárnak sem. Szóval ennyi! Nincs több kifogás! Hallod? Nem érdekel. Állj fel most és irány a természet. Nehogy az legyen, hogy a semmittevés átveszi a hatalmat fölötted. Aztán kíváncsian várom a híreket. Puszillak drágám.
-B