2013. szeptember 30., hétfő

töprengés a nem is tudom pontosan min

Tudod, ha fuldoklunk,
Csak az ájulás pillanata előtt veszünk levegőt.
A végsőkig kitartunk.
Az ösztön, hogy ne tüdőzd le a vizet,
Olyan erős, hogy csak akkor nyitod ki a szádat,
Amikor már úgy érzed,
Mindjárt szétrobban a fejed.
Ekkor betódul a víz, és elmúlik a fájdalom.
Ekkor már nem ijesztő az egész.
Sokkal inkább békés..


Ma a suliból hazafele jövet zenével a fülemben üldögéltem a villamosra várva. Fújt a szél, de nem azon az őrült, "elfújja a nem létező kalapom" módon, hanem csak úgy békésen. És elgondolkodtam. Tulajdonképpen, ha valaki megkérdezné, hogy min, nem tudnék rá válaszolni. Egyszerűen nehéz megfogalmazni mire gondolok, vagyis inkább hogy mit érzek. Tudod, amikor megnézel egy nagyon jó sorozatot, vagy filmet, és aztán annak a hangulatában vagy, és nem enged szabadulni, de nem is akartam. Szeretem ezt az érzést. Amikor azt érzem, semmi sem lehetetlen, és erősnek kell lenni. Amikor reménykedek, és ha mély levegőt veszek, olyan melegség érzetem van. Olyan nyugodt, kellemes. Valahogy nem tudom leírni. Nincsen rá megfelelő szó, de tetszik. 
Amikor az embereken végignézve, máshogy kezded őket meglátni, és felmerül benned az az aprócska kérdés; Vajon neki milyen élete lehet? Vajon ő miken ment keresztül? És csak bámulok magam elé, még azt sem veszem észre, hogy már két villamos elhúzott előttem, és az emberek hülyének néznek, hogy egy nagy táskás csaj gubbaszt a megálló nagy eresze alatt. De kit érdekel? Ha úgy tartja kedvem egész nap ülhetek ott, fülessel a fülemben. Persze azért lenne néhány rendőrpajti akinek nem nagyon tetszene és bekísérne a suliba, de milyen vicces lenne már? Rendőri kísérettel suliba menni. Haha.
Szeretem nézni az embereket. Mármint nem tömeggyilkos szemmel, és semmi leselkedés, meg bármilyen rossz dolog, csak úgy mint külső szemlélő. Néhány emberi lény naivságát, reakcióit, meg ilyen hülyeségek, amiket úgy sem tudok érthetően leírni, de már így is hülyének nézel. De na. Csak úgy szeretek pihenni. Megállni egy pillanatra. Vagyis nem is megállni, hanem a belső, képzeletbeli, világomban élni. 

És annyit mondok így még neked, hogy Stiles!!!
(értelmezéshez ajánlom a Teen Wolf-ot)
Ja és még annyi hogy Mosolyogj!!:)