2014. augusztus 10., vasárnap

Hogy rohan ez az őrült világ

Jó oké értem én, hogy totálisan teljesen eltűntem de van magyarázatom bőven. És ha jobban belegondolok meg is állja a helyét. Az utóbbi két hónapot felváltva töltöttem itthon, a városban este, a városban nappal, fesztiválon, a hegyekben és a kórházban is. És őszintén? Fogalmam sincs hogy hogyan kezdjem el az egész írást. Gondoltam így, hogy most nem igen tudok kimozdulni a lakásból, és az egyetlen felüdülés a finom limonádém, bekuckózok a szobámba és elkezdem. Na ja.

A sok vidámságról, pozitivitásról való papolásomat még én is elhittem, és átadtam magam a nyár őrületének, amikor minden úgy jön magától, és amúgy is kit érdekel mert nyár van. És a nyárnak van egy alapszabálya, amit nem lehet elfelejteni ahhoz, hogy ne ess kétségbe. Akinek hiányzol, az nyáron is keresni fog. És ez tényleg így van. Soha sem szabad leragadni és befordulni. Egy kis kikapcsolódás mindig kell. És tudod mit? Én is ezt csináltam. Felálltam, elmentem haverommal bulizni. Mert miért? Mert kell az. Azért mert oké, nem vagyok olyan hogy most akkor buli, és leiszom magam a sárga földig. De nagyon sok új figurát ismertem meg. És tudod mit? Jó volt. És örülök.

És jajj regéket mesélhetnék a fesztiválról. Oké, nem nagy cucc hiszen csak egy kis Campus fesztivál, de vissza akarok menni az időbe annyira iszonyatosan jó volt. És tudod hogy megy egy ilyen fesztivál? Otthon a kis füzetedbe bekarikázol vagy 25 koncertet hogy "UUU erre mindenképpen el akarok menni." meg hogy "Jajj ott fogok csápolni az első sorba". És milyen a fesztivál? 41784125 forintos telószámlát csinálva ide oda rohangálva keresitek egymást a srácokkal, mert valaki folyamatosan eltűnik, vagy éppen Zsanettet állította meg egy 40 és a halál közötti jóember hogy lenne e kedve egyet "kígyózni". Jajj. És aztán ha csodák csodájára mindenki meg van, és az alapozáson is túl vagyunk, és mindenki vigyorog mint a tejbetök, és már nincs is hangod a sok sikoltozástól és folyik rólad a víz, de kit érdekel? Beértek egy koncertre, a legmagasabbat előreküldve mindenki kisvonatban összekapaszkodik hogy előre törhessünk. És sikerül. És koncert, zene, emberek, mindenki boldog, kiabál énekel. Az egész tömeg egy emberként ugrál, és teljesen közvetlenek veled, mint ha vagy ezer éve ismernétek egymást. És odajön egy srác a hihetetlenül szép kék szemeivel és maga felé fordít, majd megszólal hogy "Lesmárollak.". És fogalmad sincs, hogy ki ő, de nem is érdekel. Na meg az "ingyen ölelés"-es gyerek aki egy kis táblával a nyakában mászkál. Hányszor öleltem meg? Nem emlékszem. És a szíved a zenére ver, és melegség meg bizsergés járja át az egész tested, de tiszta kóma vagy mert már napok óta nem aludtál rendesen. Egyszerűen kihagyhatatlan. Nem lehet anélkül élni, hogy legalább egyszer ne menj el egy fesztiválra. Hallod öcsi. Muszáj!!! És ha nem lenne kivel, komolyan mondom, keress meg. Bárkivel nagyon szívesen. Regéket tudnék írni az egész érzésről. Csodálatos!!!!

És persze a Campus vége után, van 2 órám, hogy összepakoljak mert a kis család indul a hegyekbe. Jajj. Nem vagyunk valami egyszerű család, én a tesómmal anyával és nevelőapummal. De azt, hogy 10 napon keresztül szinte egy percet se leszünk a szálláson, ahol a padláson menyétek lakoznak. Na azt nem gondoltam. Komolyan az egész egy nagy kirándulás volt. Ide másztunk oda másztunk. És persze az sem maradhatott ki hogy a túra utolsó 200 méterét ne a hátsófertályomon lecsúszva tegyem meg. Szokásom elesni.:c

Aztán haza, borzalmas gyomorgörcsök, szédülés, problémák, kórház. Kaptam bogyókat. Most már jobb.

Tudod, írni tudnék neked még vagy ötven oldal tömény áradozást, de hát ki olvasna el annyi sok szöveget? És még nincs vége a 2014-es nyárnak sem. Szóval ennyi! Nincs több kifogás! Hallod? Nem érdekel. Állj fel most és irány a természet. Nehogy az legyen, hogy a semmittevés átveszi a hatalmat fölötted. Aztán kíváncsian várom a híreket. Puszillak drágám.

                                                                                                            -B

2014. június 24., kedd

06.23. vissza!!!!!!

Imádom, de mégis utálom. Azt a kis piszkáló érzést, amikor valami jó történik. És utána azon gondolkodom, hogy mit is kellett volna máshogy csinálnom. Mit is kellett volna tennem, mondanom. És fura ez az egész. Le sem lehet írni. Meg sem próbálom. Érted te, azt hiszem, hogy miről próbálok mesélni. Tudod. Amikor így a hasad bizsereg, kirázz a hideg, érzed a szíved minden egyes dobbanását, és ha becsukod a szemed enyhe szédülés fog el.. tudod.. fantasztikus..

                                                                                                                              -B

2014. június 13., péntek

Péntek 13, telihold és tízmilliószoros nap

Azt mondják az okosok, hogy ha valamire sokat gondolunk, akkor bevonzzuk magunknak. Hát remélem. Tulajdonképen azt hiszem akkor én lennék a világ legboldogabb embere. Bár így sem panaszkodhatom, elvégre a nyárra is elég sokat gondoltam. Na jó, rengeteget és láss csodát eljött! Bár nem hiszem, hogy ezt én vonzottam volna be, de ha mégis, akkor igazán nincs mit a virágokat az öltözőmbe kérem. És amúgy is legyünk most már teljesen vidámak, mert szünet van. Ráadásul nyári szünet! Úgyhogy ezen a csodálatos, különleges napon szeretnék mindenkit megkérni arra, hogy érezze magát a lehető leges legjobban idén nyáron. Szerezz emlékeket, csináld azt, amit holnap megbánnál. Bármit! Elvégre egyszer vagyunk fiatalok! A sok szarsággal meg majd szeptemberben foglalkozunk.
És ha már ugye a mai nap a kívánságoké, a szerencséé a kezdeté, a végé, a reménykedésé, az örömé valamint azé a bizonyos bevonzásé, kedves péntek 13, kedves telihold, kedves tízmilliószoros nap, és mélyen tisztelt csillagok, tudjátok mi a dolgotok. Kérlek tegyetek meg minden tőletek telhetőt. Kérlek. Legalább most az egyszer..
 
                                                                                                                          Csirió (L)
                                                                                                                                 -B

2014. június 7., szombat

Szeretném..

Hogy mit szeretnék vele? Először csak kis dolgokat. Csak hogy együtt legyünk. Csókoljon, öleljen, simogasson. Bújjunk össze, aludjunk együtt. Mellette elaludni, mellette felébredni. Randizni vele. Elmenni fagyizni, moziba, állatkertbe ... csak úgy sétálni a városban, nevetni az embereken. Nevetni. Rengeteget nevetni. Szeretnék vele napokig az ágyban feküdni vicces filmeket és sorozatokat nézni és csak nevetni és tömni a fejünket pizzával, gyrossal és minden ilyesmivel. Szeretnék vele elmenni edzeni. Akár futni ... versenyezhetnénk is, hagyna nyerni. Vagy csak biciklizni ... mondjuk a Balaton körül. Elmenni vele a Balatonra, lángossal tömni a fejünket, megvenni a legcukibb úszógumit és matracot és csak játszani a vízben, mint a gyerekek. Szeretnék vele videójátékokat játszani. Mondjuk NBA-t vagy valami autóversenyt ... hagyna nyerni. Szeretnék vele télen hóembert építeni, elmenni szánkózni, szeretném ha megfürdetne a hóban. Szeretnék átfagyva hazaérni és beülni vele egy forró vizes fürdőre a kádba. Aztán csak a kanapén az ölében fekve forró teát kortyolgatni és beszélgetni órákig. Szeretnék vele olyan napokat tartani, amikor csak az ágyban fekszünk egész nap, szeretkezünk és nem vagyunk elérhetőek senki számára. Szeretnék vele péntek éjszaka sétálni a városban. Szeretnék vele otthon kettesben borozni ... akár lerészegedni. Szeretnék vele ÉLNI. Szeretném, ha reggelente együtt ülnénk az erkélyen és fognánk egymást kezét miközben kávézunk és szívjuk azt a szar cigit. Szeretnék vele elmenni motorozni, csak száguldozni és leszarni mindent és mindenkit. Szeretném vele max hangerőn hallgatni a kedvenc zenéinket és leszarni, hogy a szomszédok mit gondolnak. Szeretném vele körbeutazni a fél világot. Szeretnék vele elmenni a kedvenceink koncentjére. Szeretném, ha megkérné a kezem. Szeretném, ha együtt szerveznénk meg az esküvőnk minden részletét. Szeretném, ha fogadalmat mondanánk egymásnak. Szeretném ha vennénk egy üres házat. Ha együtt találhatnánk ki, hogy milyen színűek legyenek a falak, a szőnyeg, milyen képek legyenek a falon, minden egyes apró részletet. Szeretném a közös gyerekünket várni. Együtt válogatni a babaruhákat, a cumisüveget, a játékokat, mindent, amire csak szükségünk lehet. Szeretnék vele órákig csak arról beszélgetni, hogy mi legyen a pici neve. Szeretném, ha minden egyes pillanatánál együtt lehetnénk ott vele. Mikor kimondja az első szavait, mikor megteszi az első lépéseit, mikor majd elkezdi az óvodát, az iskolát, mikor befejezi azokat és elkezdi a saját kis önálló életét felépíteni. Addig is szeretném, ha egyszerű családi hétköznapokat élhetnénk, de sosem hagynám, hogy ellaposodjon ami kettőnk közt van. Szeretném minden nap megcsókolni mielőtt elmegy munkába, még ha előtte este veszekedtünk is. Szeretném minden nap finom ebéddel várni haza. Szeretnék vele minden nap szeretkezni. Szeretném néha csak meglepni egy masszázzsal mikor hulla fáradtan jön haza. Nem várom el, hogy megjegyezze az évfordulónkat, a névnapomat, inkább csak néha egy sima hétköznapon lepjen meg egy szál virággal. Szeretném, ha rengeteg közös családi programot szerveznénk, ha rengeteget mennénk együtt kirándulni, nyaralni vagy egyszerűen csak leülnénk a nappali közepére és együtt játszanánk a gyerekeinkkel. Szeretnék vele boldogan élni, boldogan élni míg meg nem halunk.

              -Ismeretlen szerző

2014. június 1., vasárnap

Nagytakarítás

Az embereknek vannak álmaik. Vannak azok az álmok, amiket kiskorodban elkezdesz dédelgetni és folyamatosan egyre nagyobb lesz. Egyre színesebb, egyre elérhetőbb. És küzdened kell érte. Küzdened kell valamiért, ami fontos. Mert ezt akarod. Ez az ami neked számít az életben, és ez így van rendjén. Mindig kell valami. Mindig kell lennie valaminek amiért harcolsz ami számít, ami fontos. És hogy ha az egyik zsákutcába is fut nem állhatsz meg. Nem lehet, higgy nekem. Oké. Tegyük fel. Feladod, megállsz, összeomlassz. Lehet. Miért ne lehetne? Na most akkor egyedül vagy, sírsz, zokogsz, csak a fájdalommal foglalkozol. Csak az van előtted, ami szomorúsággal tölt el. Csak ezt érzed, és ettől még jobban elkeseredsz. És mind e közben elrohan melletted az idő. Hé! Fiatal vagy te még. Nekem elhiheted. Jobb ha a következő célodra koncentrálsz. A következő lépésre. Arra, hogy menj tovább. Aztán közben, néha, meg megállva visszagondolsz, elszomorodsz. Persze, tudom. Olyan ez, mint amikor kiselejtezzük a szobánkat. Minden egyes nagytakarítással eszünkbe jut az egész év. Minden kidobott papírdarab, félretett emlék régebbi érzéseket ébreszt fel bennünk. Talán ezért is van, hogy az emberek utálják a nagytakarítást. Vagy csak lusták. Inkább az utóbbira tippelnék..
           
                                                                                            -B

2014. április 14., hétfő

vízben oldódó papírlap

Azt hiszem ez is eljött. Mármint az április közepére gondolok. Tudod, még most volt tél. Sőt még most volt tavaly. Sőt még minden tegnap volt. Hihetetlen. De mégis olyan hosszú.

Mit csinálnál? Melyik pillanatba mennél vissza, hagy attól a pillanattól újra kezdhetnéd az egészet? Melyik lenne az a becses pillanat, ami egy mérföldkőnek számítana az életedben? Amihez viszonyítanád az egészet? Akár egy teljesen aprócska emlék. Egy emlék, ami után valami elromlott. Amit rosszul tettél, véletlen, direkt, nem tudtad hogy mi lesz. De nem jó így. Vissza akarok menni. Gyere! Menjünk együtt. És akkor megmutatom. Végig nézheted az egészet, hogy mit csináltam, hogy mennyire örültem, vagy éppen mennyit sírtam. Csak kérlek, gyere velem, és menjünk vissza. Menjünk vissza, és hozzunk rendbe mindent. Csak egyetlen napot akarok megváltoztatni, egyetlen egy döntésemet. De kellesz hozzá. Azt akarom, hogy velem gyere. Mert rólad van szó. És félek. Félek attól hogy elveszítelek. Persze, mondhatod, hogy késő és hogy gyerekes vagyok. Mondhatod, hogy hisztizem, hogy idegesítelek. Mondhatsz bármit. Csak egyetlen egy napot adj. Egyetlen egyet, hogy veled legyek. Utána, ha azt akarod békén hagylak. Ha azt akarod nem beszélek veled, ha azt akarod nem kereslek. Csak kérlek, hadd mondjam el normálisan, hogy mi van. Hadd magyarázzam meg, hadd értsem meg az egészet. Csak egyetlen egy nap. Veled.

'miért nem olvashatja ezt el?'

                                                                                                                          -B

2014. március 30., vasárnap

lelkesen süllyedek.

Komolyan mondom, nem értem ezt az egészet, nem értem saját magamat. Semmit sem. Azt, hogy miért hiányzol ennyire. De rohadtul. Nem tudom, csak azt tudom, hogy rossz. Rossz, hogy nem beszélünk, rossz, hogy nem tudom miért, hiszen pár napja még önfeledten vidáman ébren töltött összes percünkben beszélgettünk ha más nem az internethez kötve. De tényleg, jóreggelt és jóéjt üzenetek. Minden. És tudom hogy szerettél, és tudom, hogy én nem tudtam mit kezdeni vele, mert nem tudtam h mi van. De most már tudom. Vagyis körülbelül. Tudom hogy hiányzol, minden pillanatban, tudom hogy azt várom, hogy írj, hogy azt akarom, hogy gondolj rám, hogy hiányozzak neked, hogy találkozzunk, hogy fontos legyek neked. Azt akarom, hogy szeressél. Mert szeretlek. Az ég szerelmére nem igaz hogy nem lehet felfogni. Nem tudom, hogy mi változott, de ha azt akarod, hogy hagyjalak békén, annyit megérdemelnék hogy ezt így elmondod annyival hogy miért? Nem? Csak így magamra hagysz az ezernyi kérdésemmel, csak így szimplán, egyik pillanatról a másikra. Még fel sem készülhettem. Már (még csak) 47 órája. Az tudod mennyi idő? Rengeteg. Belehalok.

2014. március 29., szombat

a sokáig az meddig tart?

Sötétség. Mindenhol. Körülvesz. Magával ragad. Félek. Halk sípolással bejut az orromon és körbejárja az egész tüdőm. Nehéz. Érzem ahogyan a súlya nyomja a mellkasom. Fáj, szorít. Borzalmas. Lüktet a fejem, kipirosodtak a szemeim, az arcomat szétdörzsöltem. Egyedül vagyok. Egyedül, valahol nagyon messze, még is teljesen közel. Mindentől elzárva, mégis egy kéznyújtásnyira. Nem értem. Nem értek semmit, nem értek senkit. Nem értem magamat sem. Csak annyit tudok, amit jelen pillanatban érzek. Annyit, hogy ez így nem jó. Nem jó, hiszen ordítani tudnék. A fájdalomtól, a tehetetlenségtől a hiánytól. Attól, hogy nem tudom, hogy mi történt. Fogalmam sincs, olyan gyorsan került hozzám közel minden, és olyan gyorsan hagyott magamra. Fel sem tudom fogni. Hiányzik az egész. Hiányzik a pillantása, hiányzik az aranyossága, hiányoznak a kedves szavai. Tudod te milyen ez? Milyen, amikor elveszíted az egyetlen embert akit igenis közel engedtél magadhoz? Borzasztó. Vissza akarom forgatni az időt. Kérem azt a kis varázsmedált. Kérem a kis csodaszerkezetet ami helyrehoz mindent. Kérem vissza őt. Kérem vissza a fényt, kérem vissza a levegőt, ami könnyű. Ami nem hordozza magával azt a nyomasztó érzést minden egyes belégzésnél. Vissza akarom kapni. Mikor lesz vége? Mikor kapom őt vissza? Meddig tart ez? Sokáig. Jó. De a sokáig, az meddig tart?


2014. március 19., szerda

sosem fogom megérteni

Nem, azt hiszem tényleg nem. Tudod, hisztizik. Hogy nem mondasz el neki semmit. Megsértődik, megharagszik, nem beszél veled. Játssza a kis játékát, hogy rosszul érezd magad. Oké, elmondasz mindent. De tényleg, az egészet, amit szinte sőőt, senki nem tud rólad. És akkor mit csinál? Megállapítja, h nem ért, fura vagy bocsi. Kösz. Köszi szépen de tényleg. Annyira jól tud esni az embernek. És tudja, tudja h milyen vagy, tudja hogy milyen nehezen bízol meg az emberekben, mennyiszer csalódtál már. Tudja, hiszen egy napja sincs, hogy elmondtad. És ilyen aranyos. Köszönöm. Tényleg..

2014. március 15., szombat

?!

Magas vagy. Alacsony vagy. Kövér vagy. Dagadt vagy. Anorexiás vagy. Csontváz vagy. Lapos vagy. Ronda vagy. Idióta vagy. Utálom. Utálom, hogy sosem jó semmi. Hogy nem fogadják el az embert olyannak amilyen. Hogy korlátok közé szorítják, mert mindenkinek ugyan olyannak kell lennie. Mert sosem leszel elég jó, bármit csinálsz. Magas vagy? Létra? Tehetsz róla? Nem. Alacsony vagy? Tehetsz róla? Nem. Teltebb testalkatú vagy? Sovány vagy? Tehetsz róla? Nem. Senki sem alkothat úgy egy képet rólad, hogy nem is ismer téged, és nem is tudja milyen vagy pontosan. Vagyis de. Alkothat, de úgy könnyű. Könnyű valakit ribancnak mondani, valakit semmibe nézni, csak azért, mert nem olyan mint a társadalom többi tagja. Mindenki külön egyéniség, és utálom, hogy küzdeni kell azért, hogy elfogadjanak. Nem. Nem érdekel ha valakinek nem vagyok elég jó, ha valaki lenéz, ha valaki tévesen képet alkot rólam. Tegye, joga van hozzá. De külső alapján ítélkezni pofátlanság. Sosem lehet tudni, ki milyen értékeket rejt. A külső csak egy része az embernek, de a személyiség, az ember valódisága. Mindenkinek más. És nem szabad elrejteni. Tudom, nehéz, hiszen annyi gonosz ember van. De valahol, ők is jó emberek. Ne feledd, az vagy, akinek tartod magad, olyan vagy, amilyennek mered mutatni magad. És te is, mindenki ugyan annyit ér. Mindenki egy kincs. Ne félj az lenni, aki vagy, hiszen szabadnak születtél. Vagy elfogadnak téged, vagy nem, az már egyéni döntés, de te legyél önmagad!:)

                                                                                                          -B

2014. március 3., hétfő

SÍRNI AKAROKK.

veled álmodni

Tudod mit jelent vele álmodni? Amikor tudod, hogy nem akarsz álmodban is rajta gondolkodni, amikor szeretnéd kikapcsolni az agyad. De ilyen ez. Arról álmodsz, amire a legtöbbet gondolsz. És vele álmodni, azt álmodni, hogy ezt mondja, hogy gyönyörű vagy, azt álmodni, hogy szépnek tart, és hogy szeret téged. Azt álmodni, hogy együtt vagytok, valahol messze, egy elhagyatott épületbe. És érzed, hogy fontos neked. Aztán felkelni, és rájönni hogy csak álmodtál. Tudod, az a bizonyos, nyomasztó érzés. Ami után egész nap ez a bizonyos álom jár a fejedbe, és visszagondolva rá, egyszerre édes és egyszerre keserű az egész. Utálom. Utálom, hogy nem értem magam, utálom, hogy nem értem őt. Utálom az egész bonyolult érzést.

        "Remélem hogy fontos vagyok neked. Remélem, hogy szeretsz, és remélem, hogy soha nem
         felejtesz el. Remélem, hogy a szavaid nem csak szavak, hanem tényleg úgy gondolod őket.
         Tudom, fura vagyok, tudom, más vagyok mint a többi lány. De egyszer, majd egyszer
         valamikor megismered az egész történetemet. És akkor rájössz.."

                                                                                                                            -B

2014. február 14., péntek

Valentin-nap

Ooo igen, idén is kisebb nagyobb sikerrel eljött az a bizonyos február 14.-e, amit a szerelmesek imádnak, a szinglik viszont annál kevésbé. De most tényleg, mi baja van mindenkinek szegény ünneppel? Oké, én sem szeretem, és rengeteg okból kifolyólag  nem is látom értelmét, de ha valaki kedveli a formalitást, akkor miért ne?
Ellen érveknek kismillió változatát hallottam már, "a minek ez a nap, hogy az orrom alá dörgölje hogy egyedül vagyok", és a "menjen a jó fenébe (kicsit csúnyább szavakkal) ez az egész Valentin-nap". Persze, igaz. Elvégre, a szerelmesek az életük minden napján, minden percében szeretik egymást, és akkor ez a nap miért lenne pont egy különleges nap? Tehát érted, nem csak február 14.-én szerethetsz valakit. Ez csak egy dátum, ami mindegy mikorra esik. Egy dátum amikor a figyelmesség kerül a középpontba, meg a virágok, a szívecskék, és a rengeteg piros.
Persze, tudom milyen érzés egyedüliként szemlélni ezt az egész szeretet kavalkádot, a rengeteg vattacukor rózsaszínbe burkolózott embert. Hiszen ki nem szeretne egy tökéletes Valentin-napot? Vagy nem is feltétlen Valentin.napot. Csak egy tökéletes napot valakivel, valakivel akit szeret. Olyan ez mint az esküvő. Mindenkinek van egy kis álma, amit sokszor nem oszt meg senkivel, titokban magában hordozza. De ott van, valahol a kis ládikájában, a fejében. Egy nap, amikor minden úgy van, ahogy lennie kell. Egy bizonyos nap. Nekem is van. De nem árulhatom el. Nem lehet, hiszen akkor annyi lenne a varázsnak. A egyik kis álmomnak, ami talán, ha jól viselkedek teljesül is. És azt hiszem, arra örökké emlékezni fogok. És majd meséljük az unokáknak is. Minden karácsonykor. Mint az öregek, akik a szép emlékeiket annyiszor mesélik el, hogy már tudja az egész család. De nem zavar senkit, hiszen érzik, mennyire fontos ez az embernek. Egy ilyen nap az életben, egy örök emlék. Érted? Mindenkinek szüksége van rá. Amikor fontosnak érezheti magát. Amikor tudja, hogy igenis számít.

                                                                                                                -Berry

2014. február 8., szombat

Tudod mit jelent érezni? Tudod mit jelent úgy nézni a dolgokat, hogy te érted, de a többiek nem? Tudod mit jelent másnak lenni? Igen. Azt jelenti, hogy sokat vagy egyedül. Igen, azt jelenti, hogy sokszor nem értenek meg. És tudod, milyen érzés találni valakit, akivel el tudsz beszélgetni, aki meghallgat, aki ha nem is ismeri az egész, krónikák írására is megfelelő életed, ott van melletted? Jó érzés. Jó érzés, amikor dobsz neki egy üzenetet, mert megint elveszettnek kezded érezni magad. És csak annyit ír, hogy "hé,fel a fejel, én itt vagyok", és tudod, hogy igaz. És tudod, hogy semmi sem lehet úgy, ahogy igazából, valahol legmélyebben szeretnéd, de jó érzés tudni, hogy létezik egy személy, aki szeret téged.
Nem, persze, ezzel nem oldódik meg minden, de sokkal jobb. Sokkal jobb nem egyedül érezned magad, ezerszer jobb. Gyere, gyere te is, és ne érezd magad egyedül! Találj valakit, találd meg aki fontos neked. Akárkit, akit ismersz, akit nem, aki ismer téged, aki nem. Lényegtelen.


2014. január 24., péntek

Képzeld el..

Oh igen, elkezdett esni a drága hó is. Igazából, semmi bajom nincsen vele, hiszen olyan szép, meg minden, Csak hideg. De az nagyon. És végre itt a normális tél is. Bár ha engem kérdezel jobban örülnék a tavasznak.
De hát tél van, ennek kel virulni. De mire is jó a tél? Persze, azon túl, hogy amikor nagy a hó, akkor a kis barátainkkal kicammogunk a dombra, és egymást hóval dobálva, fürdetgetve élvezzük. Nos, végül is, a meleg szobában ülve kakaót iszogatva, az ablakból a havazást nézve, mit ne mondjak eléggé megnyugtató hangulatba tudok kerülni. Csak az a baj, hogy ha a nagy semmittevésemet teszem, (oh de logikus) mit csinálok? Na vajon mit? Fogadok, már is van egy tipped. És abban is biztos vagyok, hogy helyes a tipped. Óóó igen, gondolkodom. De hogy min? Mindenen. Néha meg is lepődöm, hogy vagyok képes ennyit gondolkodni. Komolyan, ha az elmém jegyet szedne minden egyes elmélkedésemkor, hamar meggazdagodna. Na igen.
Mai egyik nagy gondolatáradásom éppen irodalom órán ülve jött rám. Olvasni kellett a tankönyvből valamelyik híres költő művét. Na persze én mit is csináltam? Az ablakon kibámulva, a havazást lesve az emlékeimbe merültem. Hogy én mennyire szeretem a költészetet. De végül is, azért az óra menetében maradtam, mert éppen tanárnőnk kérdésén kalandoztam el, miszerint fontos e az egyensúly. Egyensúly, mint lelki, vagy mint testi egyensúly? Mert persze, testi egyensúlyra mindenkinek szüksége van, hiszen ha nem lenne, nem lennénk képesek mozogni vagy éppen megállni. Például a keljfeljancsi bábu. De ha lelki egyensúly, akkor teljesen más a helyzet. Mert ugye mi is okozza a lelki egyensúlyt? (legalábbis szerény személyem szerint) Mindenki életében vannak jók, és rosszak. Most képzeld el, hogy ha csak minden rossz lenne. Ugye, te sem akarod, és senki sem, hogy az egész világra egy depressziós, melankolikus fátyol boruljon az emberek lelki nyugtalansága miatt? De képzeld el, hogy minden jó. Nincs más a világon, csak jó. Bármit csinálsz, az jó, bármikor csinálod az jó. Milyen lenne már? Nem tudnád mi a helyes, mit kellene tenned a céljaidért, hiszen mindegy lenne, mert minden jó. De van akinek a fájdalom is jó. Például, én is szeretek néha fájdalmat érezni. Ettől érzem, hogy élek. Szóval, ha ezt vesszük, akkor mi a jó? Mindenkinek más? De ha van fájdalom, akkor az rossz is. És mindezt az én kis fejemnek irodalom órán csücsülve kellett megfogalmazgatnia, mert ugye miért is ne? Csak amikor észrevette tanárnő, hogy nem nagyon figyelek a vers olvasására, és meg kérdezte, hogy én min elmélkedek, hiába mondtam el az egyensúlyról alkotott véleményemet, nem lett sokkal vidámabb. Szerintem ő sem szereti a telet. De miért? Szegény tél. Senki sem szereti. Pedig gondolj bele! Csak egy pillanatra. Nincsen semmi dolgod. Állsz, egyedül, egy nagy rét közepén, körülötted fák, vagy házak, vagy amit csak szeretnél, felőlem akár jégbe fagyott mamutok is lehetnek. De a lényeg, hogy csak állsz. Behunyod a szemed, és érzed a bőrödön a hópelyhek aprócska, hideg érintését. Egyre szaporábbak az érintések, és egyre fehérebb lesz körülötted minden. A Hold feletted halvány, sejtelmes fényében ragyog, a csillagok apró lámpaként ékesítik az eget. Csak képzeld el! Ugye, hogy milyen megnyugtató? Képzeld el, hogy sétálsz, hogy ropog a lábad alatt a hó! Képzeld el, ahogy a kezeddel beletúrsz a frissen keletkezett buckákba! Képzeld el, hogy fáj, hogy hideg! Érezd! Érezd a hideg levegőt, érezd a frissességet! Érezd a télnek azt az oldalát, ami szép! Érezd, és képzeld el! Aztán lassan, szép csendben, aludj bele a gondolataidba...

                                                                                                      -B

2014. január 12., vasárnap

"Jobb valamit nem tökéletesen megtenni, mint a semmit tökéletesen." - Robert Schuller

Annyi rengetegszer hallom, hogy "nem tudom megcsinálni", "nem vagyok rá képes", "feladom". De miért? Jobb lesz azzal, ha inkább elmenekülsz a dolgok elől, mintsem, hogy szembenézzél velük? Mikor képes vagy rá? És te is tudod, hogy meg tudod csinálni, csak egy kicsit össze kéne szedni magad. Tenni azért, amit el akarsz érni, és hinni benne. Elhinni, hogy meg tudod csinálni, mert ugyan annyit érsz, mint bármelyik másik ember a világon? Elhiszem, könnyebb befordulni, magadba roskadni, és várni. Feladni, sírni. De attól nem lesz jobb. Attól semmi sem lesz jobb, ha nem állsz fel, és csinálod tovább. Mindenki életében vannak hullámvölgyek, de gondolj bele, mi lenne most, ha mindenki feladná akkor, amikor az első akadálynak ütközik?
Állj fel szépen, és mutasd meg mindenkinek! Mutasd meg mindenkinek, mikre vagy képes, hogy milyen erős vagy! Ne hagyd, hogy bárki megmondja mit csinálj. A döntéseidet egyedül kell meghoznod, hiszen más nem vállalhat értük felelősséget. És nem mutogathatsz rá, rá vagy rá. Nem. A te életed, a te döntéseid. Ha valamit elrontasz, neked kell helyrehozni, ha valami nem sikerül, neked kell tovább próbálkoznod. De hidd el! Meg tudod csinálni! Képes vagy rá, és soha sem kell feladnod.
Tudod, miért tesszük, amit teszünk? Mi az, amiért megéri? Imádnod kell. Imádnod kell amit csinálsz, és ennek kell lennie annak, ami megéri. Akarnod kell! Énekelni akkor is, ha csak egy jelentéktelen raktárba hívnak fellépni. Énekelned kell bárkinek, saját magadnak is. Csinálnod kell érted? Mert ez az, ami a te dolgod, ez az, amivel foglalkoznod kell. Csak állj ki, meg tudod szerezni amit akarsz. Muszáj. Késznek kell lenned, hogy megkíséreld. Késznek kell lenned, hogy elbukj, mielőtt sikerrel jársz.Csak te vagy, rajtad múlik. Senki sem fogja eléd tenni; Tessék itt a nagy álmod. Nem, ez nehéz. Igen, nehéz, Igen, bonyolult. Így van, de ezért éri meg.

Ébresztő! Küzdj! Akard! Tedd meg! Képes vagy rá!

                                                                                                             -B