Az embereknek vannak álmaik. Vannak azok az álmok, amiket kiskorodban elkezdesz dédelgetni és folyamatosan egyre nagyobb lesz. Egyre színesebb, egyre elérhetőbb. És küzdened kell érte. Küzdened kell valamiért, ami fontos. Mert ezt akarod. Ez az ami neked számít az életben, és ez így van rendjén. Mindig kell valami. Mindig kell lennie valaminek amiért harcolsz ami számít, ami fontos. És hogy ha az egyik zsákutcába is fut nem állhatsz meg. Nem lehet, higgy nekem. Oké. Tegyük fel. Feladod, megállsz, összeomlassz. Lehet. Miért ne lehetne? Na most akkor egyedül vagy, sírsz, zokogsz, csak a fájdalommal foglalkozol. Csak az van előtted, ami szomorúsággal tölt el. Csak ezt érzed, és ettől még jobban elkeseredsz. És mind e közben elrohan melletted az idő. Hé! Fiatal vagy te még. Nekem elhiheted. Jobb ha a következő célodra koncentrálsz. A következő lépésre. Arra, hogy menj tovább. Aztán közben, néha, meg megállva visszagondolsz, elszomorodsz. Persze, tudom. Olyan ez, mint amikor kiselejtezzük a szobánkat. Minden egyes nagytakarítással eszünkbe jut az egész év. Minden kidobott papírdarab, félretett emlék régebbi érzéseket ébreszt fel bennünk. Talán ezért is van, hogy az emberek utálják a nagytakarítást. Vagy csak lusták. Inkább az utóbbira tippelnék..
-B
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése