Szeretem, amikor hajnalokig beszélünk, és utána a boldogság meleg érzésével a hasamban fekszek le aludni.
Szeretem, amikor tudom, hogy számíthatok rád, szeretem a hülye fejedet..
Mi az már, hogy egyik pillanatban tele vagyok boldogsággal és majd ki ugrok a bőrömből, a másik pillanatban meg a sírógörcs kerülget? Mint hogy ha egy soha meg nem álló hullámvasúton ülnék. Én egy egyenes hullámvasúton akarok ülni. Olyan miért nincsen?
Oké nem lehet megfogalmazni amit érzek. Ha képes leszek rá, megteszem, de nem megy:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése