2013. május 13., hétfő

broken.

Most komolyan. Normális dolog mindennap sírni? Oké, értem, hogy én papoltam a mindig van valami jó az életben dologról, de van olyan, amikor tényleg nincs semmi? Mármint nem az aprócska dolgokra gondolok, mert azok mindig itt vannak, de sokszor nem elég ahhoz, hogy tényleg jó kedvem legyen. De biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül. De amikor már egy ölelésre se telik, mert a barátaim nagy része ellenem fordul, akkor már azon vagyok, hogy most akkor mi van? Mi történt így hirtelenjében? Kezdenek megutálni az emberek, elfordulnak tőlem. Tudom, az igaz barát mindig szakít időt rád. És ez így is van, mert van egy testvérem, egy legjobb barátnőm, és két iszonyatosan jó haverom. De mi van, ha ők sem érnek rá, és egyre kevesebbet vannak velem?

-De én tényleg jól vagyok. A reményemet sem vesztettem el. Én boldog vagyok, az akarok maradni, és jön egy kötőszó, ami úgy tűnhet, mindezt megcáfolja: de. De néha az érzelmi hullámvölgyekben hosszan tart a völgy. Igaz lehet, most sem vagyok völgyben, hanem mondjuk úgy hogy valami fennsík féleségben, ami se nem a völgy, se nem a hegy, legalábbis azt hiszem. A problémát magamban keresem. Az elfogadás nehéz. Elfogadni másokat jelenti egyben, hogy szeretjük őket. Jelenleg akkor én szeretem anyát, apát, testvérem. Ez alapvető, ha csak nem alkoholista szülők, bántalmazott gyereke, vagy egyszerűen csak elhagyott árva vagyok, esetleg mindennapi megalázások céltáblája. Nem, egyik sem. 
Kit szerethetek még? Legjobb barátnőmet. Persze, nem is tudnám nem szeretni, hiszen mindig is ott volt nekem, és számíthatok is rá, de ő éppen a szerelem cukormázas habos-babos, rózsaszín ködében éli mindennapjait. Aztán ott van haverom, sajnos vele igen keveset találkozok, de még mindig ott van másik haverom, aki nagyon fontos nekem. Meglehet sokkal nagyobb bajai vannak neki, mint nekem, de remélem tudja, hogy nem hagyom egyedül, és remélem, hogy ő sem fog. Igaz mostanság, alig beszélünk, mert mindig van neki valaki, akit szerelemből szeret, és akivel mindig együtt akar lenni, de ez természetes, legalábbis azt hiszem.. de mindenesetre kicsit rosszul esik, hogy állítólag legjobb haverok vagyunk, és ma vagy tizenötször ment el mellettem úgy, hogy észre se vett, akkor sem, mikor utána szóltam. Lényegtelen-

~jólvagyok.!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése