A legtöbb emberi vélemény alapja a semmi

Tudod, imádom az osztályfőnökömet, meg a csodálatos ötleteit. Ma éppen azzal állt elő, hogy mindenkinek névtelenül kellett vélemény írni a másikról, mert ugye már 3 éve egy osztályközösség meg hablagyla. Na jó, oké. De mégis hogyan? Ha van, akit egyáltalán nem ismerek? És én sem vagyok az a hú de felkapott személyiség? Az egész arra megy, hogy ki milyen "menő" az osztályba, vagy hogy mondják na. Az egész egy tápláléklánc. És mindenki valahol elhelyezkedik. És persze, hogy nem ismer mindenki mindenkit kellő képen, és persze, hogy mindenkinek megvan a kedves, és kevésbé kedves véleménye. De amikor olyan ír valakinek akit tulajdonképpen nem is ismer, valami szép, velős, eléggé rosszul eső gondolatot, akkor na b**meg. És igen, tud fájni. Még akkor is, ha nem tudod kitől származik, de tudod, hogy biztosan nem ismer. (ha meg igen, akkor az más téme..:) ) Mert az a néhány ember, akivel beszélsz is, azt írja hogy "szeretlek, imádlak, aranyos, gyönyörű". És a többi, szépen fogalmazva annyival illet meg, hogy "burgonya". Kérlek magyarázd el. Mi alapján? (Szőke, ribanc. Barna, bunkó. Kicsi, idegesítő. Magas, zsiráf. Szeplős, ronda. Nem tökéletes, krumpli.) Sajnálom, ha valakinek e szerint van a gondolkodása. Mert ha engem kérdezel, akkor mindenkiben van valami, amit értékelni, tisztelni lehet. Nem minden a külső. És ha nem ismersz valakit, ha nem ismersz valakit igazán, nem tudsz véleményt mondani. Nincs jogod, olyan mély véleményt mondani. Mert az emberek tele vannak érzésekkel. És lehet, hogy nem néz ki jól, de maga a szeretet, és jóindulat. És lehet, hogy gyönyörű, ribancnak hiszed, de nem. Miért? Mert ez így van rendjén. Mert a mai világnak minden a külső. Ezért IS van az, hogy az emberek megbántják egymást. Mert nem lehet jóba a menő, és a tápláléklánc alján szereplő egyed. Mert hova gondolsz? Hát nem?