2014. április 14., hétfő

vízben oldódó papírlap

Azt hiszem ez is eljött. Mármint az április közepére gondolok. Tudod, még most volt tél. Sőt még most volt tavaly. Sőt még minden tegnap volt. Hihetetlen. De mégis olyan hosszú.

Mit csinálnál? Melyik pillanatba mennél vissza, hagy attól a pillanattól újra kezdhetnéd az egészet? Melyik lenne az a becses pillanat, ami egy mérföldkőnek számítana az életedben? Amihez viszonyítanád az egészet? Akár egy teljesen aprócska emlék. Egy emlék, ami után valami elromlott. Amit rosszul tettél, véletlen, direkt, nem tudtad hogy mi lesz. De nem jó így. Vissza akarok menni. Gyere! Menjünk együtt. És akkor megmutatom. Végig nézheted az egészet, hogy mit csináltam, hogy mennyire örültem, vagy éppen mennyit sírtam. Csak kérlek, gyere velem, és menjünk vissza. Menjünk vissza, és hozzunk rendbe mindent. Csak egyetlen napot akarok megváltoztatni, egyetlen egy döntésemet. De kellesz hozzá. Azt akarom, hogy velem gyere. Mert rólad van szó. És félek. Félek attól hogy elveszítelek. Persze, mondhatod, hogy késő és hogy gyerekes vagyok. Mondhatod, hogy hisztizem, hogy idegesítelek. Mondhatsz bármit. Csak egyetlen egy napot adj. Egyetlen egyet, hogy veled legyek. Utána, ha azt akarod békén hagylak. Ha azt akarod nem beszélek veled, ha azt akarod nem kereslek. Csak kérlek, hadd mondjam el normálisan, hogy mi van. Hadd magyarázzam meg, hadd értsem meg az egészet. Csak egyetlen egy nap. Veled.

'miért nem olvashatja ezt el?'

                                                                                                                          -B

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése