Ooo igen, idén is kisebb nagyobb sikerrel eljött az a bizonyos február 14.-e, amit a szerelmesek imádnak, a szinglik viszont annál kevésbé. De most tényleg, mi baja van mindenkinek szegény ünneppel? Oké, én sem szeretem, és rengeteg okból kifolyólag nem is látom értelmét, de ha valaki kedveli a formalitást, akkor miért ne?
Ellen érveknek kismillió változatát hallottam már, "a minek ez a nap, hogy az orrom alá dörgölje hogy egyedül vagyok", és a "menjen a jó fenébe (kicsit csúnyább szavakkal) ez az egész Valentin-nap". Persze, igaz. Elvégre, a szerelmesek az életük minden napján, minden percében szeretik egymást, és akkor ez a nap miért lenne pont egy különleges nap? Tehát érted, nem csak február 14.-én szerethetsz valakit. Ez csak egy dátum, ami mindegy mikorra esik. Egy dátum amikor a figyelmesség kerül a középpontba, meg a virágok, a szívecskék, és a rengeteg piros.
Persze, tudom milyen érzés egyedüliként szemlélni ezt az egész szeretet kavalkádot, a rengeteg vattacukor rózsaszínbe burkolózott embert. Hiszen ki nem szeretne egy tökéletes Valentin-napot? Vagy nem is feltétlen Valentin.napot. Csak egy tökéletes napot valakivel, valakivel akit szeret. Olyan ez mint az esküvő. Mindenkinek van egy kis álma, amit sokszor nem oszt meg senkivel, titokban magában hordozza. De ott van, valahol a kis ládikájában, a fejében. Egy nap, amikor minden úgy van, ahogy lennie kell. Egy bizonyos nap. Nekem is van. De nem árulhatom el. Nem lehet, hiszen akkor annyi lenne a varázsnak. A egyik kis álmomnak, ami talán, ha jól viselkedek teljesül is. És azt hiszem, arra örökké emlékezni fogok. És majd meséljük az unokáknak is. Minden karácsonykor. Mint az öregek, akik a szép emlékeiket annyiszor mesélik el, hogy már tudja az egész család. De nem zavar senkit, hiszen érzik, mennyire fontos ez az embernek. Egy ilyen nap az életben, egy örök emlék. Érted? Mindenkinek szüksége van rá. Amikor fontosnak érezheti magát. Amikor tudja, hogy igenis számít.
-Berry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése