Üdvözlöm a népet!:)
Végre már az időm is megengedte, hogy folytassam a blogolást. Így hát a címnek megfelelően, leírom családunk kis kirándulásának történetét.
Minden egy tipikus júliusi nappal kezdődött. A madarak csiripeltek, a nap sütött, minden a megszokott módon haladt. Mi is tök nyugiba elindultunk családi túránkra. Helyszínként Poroszlót választottuk, mely helyet lassan 10 éve bombázunk érkezéseinkkel. "Rövid" kocsiút túlélése, előzések hullámvasút szerű érzése után (köszi apa a vezetést ;D ) meg is érkeztünk. Kipakoltuk cuccainkat, és már azt terveztük, hogy ilyen sárga munkás szalaggal kerítjük körbe magunkat, melyen az áll: "magasfeszültség". Ennek okát még magyarázhattuk volna azzal, hogy anya magasan feszült lesz, ha valaki túl közel merészkedik az ő általa kiválasztott pihenési zónához. (ami körülbelül a strand fele.. na jó csak a negyede. ez a terület méretétől függ) Mikor már sikerült anyának is beletörődnie, hogy a strand elég nagy, és apa megnyugtatta, hogy amint valaki megzavarja ninjaként üti le a palacsintasütővel, én,tesóm meg tesóm barátnője is nekiiramodtunk a víznek. Élveztük a napozást, hogy minduntalan, mikor egy hajó végiggázol a tavon, akkora hullámokat csapva, mint egy nagyobb gáztűzhely, azon kell igyekeznünk, hogy a matracon maradjunk. Mikor már belefeledkeztünk a napozásba, néhány srác tette még mozgalmasabbá a napot, azáltal, hogy udvariasan meghívtak minket röpizni. A játék alatt sok dolgot megtudtunk róluk. Többek között a nevüket is, és hogy éppen edzőtáborban vannak, de a választott sporttal nem igen foglalkoztak ez idáig. Így a nagy ismerkedés közbe, nem vettük észre, hogy a partot megszállták a viharfelhők, anyáék meg bármekkora jó szándékkal, paranccsal integettek hadonásztak, hogy most már ideje lenne indulni, mi ugyan akkora jó szándékkal nem vettük észre. Lényeg ami lényeg, szorgos hangya üzemmódra kapcsoltunk, és mint a forgó szél, olyan sebességgel pakoltuk össze fél világnyi cók-mókunkat, majd rohantunk a kocsi felé. Végül is nézzük a jó oldalát: a zuhanyzást már elintéztük. De tök jó volt vizes fürdőruhában két órán keresztül, törölközőhalomban utazni. De komolyan. Próbáljátok ki ;D
Ui.:Kedves strandolók. Csak szólok, hogy a víz igen erősen viszi a hangot, tehát ha már egymás nevét kiabáljátok, vezeték névvel együtt tegyétek, hogy akár közösségi oldalakon is be tudjalak jelölni titeket. Mert az ismerkedés részét le tudnátok helyettem, amennyi információval elláttok a parton.
Tehát ismerek egy Karcsi nevű embert, aki Egerben lakik, van 3 testvére akiket Katinak, Kevinnek és Kittinek hívnak. Az apukája autószerelő, az anyja sokat ideges. A Tisza tónál voltak nyaralni, és éppen rossz időt fogtak ki. Ebédre visszamentek a szállodába, mivel szeretik, amit aznapra szolgáltak ki. Karcsinak van egy kutyája, akit Zsömlének hívnak, és nagyon szereti. Hisztizett is amiatt, hogy nem hozhatta a nyaralásra. Karcsi harmadik osztályba megy, és nem várja mert torkig van a tanulással. Ez a gyerek nagyon sokat szokott bömbölni, amihez füldugót is mellékelhetne. És oly annyira tehetséges, hogy a bokáig érő vízben is képes megfulladni, ráadásul úgy, hogy benne sincs, mert éppen a marton visít, amiatt hogy le kell magát kenni naptejjel.. és még sorolhatnám.:DD
Jóéjszakát és kirándulástúlélést nektek. Puszii^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése