a sokáig az meddig tart?

Sötétség. Mindenhol. Körülvesz. Magával ragad. Félek. Halk sípolással bejut az orromon és körbejárja az egész tüdőm. Nehéz. Érzem ahogyan a súlya nyomja a mellkasom. Fáj, szorít. Borzalmas. Lüktet a fejem, kipirosodtak a szemeim, az arcomat szétdörzsöltem. Egyedül vagyok. Egyedül, valahol nagyon messze, még is teljesen közel. Mindentől elzárva, mégis egy kéznyújtásnyira. Nem értem. Nem értek semmit, nem értek senkit. Nem értem magamat sem. Csak annyit tudok, amit jelen pillanatban érzek. Annyit, hogy ez így nem jó. Nem jó, hiszen ordítani tudnék. A fájdalomtól, a tehetetlenségtől a hiánytól. Attól, hogy nem tudom, hogy mi történt. Fogalmam sincs, olyan gyorsan került hozzám közel minden, és olyan gyorsan hagyott magamra. Fel sem tudom fogni. Hiányzik az egész. Hiányzik a pillantása, hiányzik az aranyossága, hiányoznak a kedves szavai. Tudod te milyen ez? Milyen, amikor elveszíted az egyetlen embert akit igenis közel engedtél magadhoz? Borzasztó. Vissza akarom forgatni az időt. Kérem azt a kis varázsmedált. Kérem a kis csodaszerkezetet ami helyrehoz mindent. Kérem vissza őt. Kérem vissza a fényt, kérem vissza a levegőt, ami könnyű. Ami nem hordozza magával azt a nyomasztó érzést minden egyes belégzésnél. Vissza akarom kapni. Mikor lesz vége? Mikor kapom őt vissza? Meddig tart ez? Sokáig. Jó. De a sokáig, az meddig tart?

sosem fogom megérteni

Nem, azt hiszem tényleg nem. Tudod, hisztizik. Hogy nem mondasz el neki semmit. Megsértődik, megharagszik, nem beszél veled. Játssza a kis játékát, hogy rosszul érezd magad. Oké, elmondasz mindent. De tényleg, az egészet, amit szinte sőőt, senki nem tud rólad. És akkor mit csinál? Megállapítja, h nem ért, fura vagy bocsi. Kösz. Köszi szépen de tényleg. Annyira jól tud esni az embernek. És tudja, tudja h milyen vagy, tudja hogy milyen nehezen bízol meg az emberekben, mennyiszer csalódtál már. Tudja, hiszen egy napja sincs, hogy elmondtad. És ilyen aranyos. Köszönöm. Tényleg..

?!

Magas vagy. Alacsony vagy. Kövér vagy. Dagadt vagy. Anorexiás vagy. Csontváz vagy. Lapos vagy. Ronda vagy. Idióta vagy. Utálom. Utálom, hogy sosem jó semmi. Hogy nem fogadják el az embert olyannak amilyen. Hogy korlátok közé szorítják, mert mindenkinek ugyan olyannak kell lennie. Mert sosem leszel elég jó, bármit csinálsz. Magas vagy? Létra? Tehetsz róla? Nem. Alacsony vagy? Tehetsz róla? Nem. Teltebb testalkatú vagy? Sovány vagy? Tehetsz róla? Nem. Senki sem alkothat úgy egy képet rólad, hogy nem is ismer téged, és nem is tudja milyen vagy pontosan. Vagyis de. Alkothat, de úgy könnyű. Könnyű valakit ribancnak mondani, valakit semmibe nézni, csak azért, mert nem olyan mint a társadalom többi tagja. Mindenki külön egyéniség, és utálom, hogy küzdeni kell azért, hogy elfogadjanak. Nem. Nem érdekel ha valakinek nem vagyok elég jó, ha valaki lenéz, ha valaki tévesen képet alkot rólam. Tegye, joga van hozzá. De külső alapján ítélkezni pofátlanság. Sosem lehet tudni, ki milyen értékeket rejt. A külső csak egy része az embernek, de a személyiség, az ember valódisága. Mindenkinek más. És nem szabad elrejteni. Tudom, nehéz, hiszen annyi gonosz ember van. De valahol, ők is jó emberek. Ne feledd, az vagy, akinek tartod magad, olyan vagy, amilyennek mered mutatni magad. És te is, mindenki ugyan annyit ér. Mindenki egy kincs. Ne félj az lenni, aki vagy, hiszen szabadnak születtél. Vagy elfogadnak téged, vagy nem, az már egyéni döntés, de te legyél önmagad!:)

                                                                                                          -B

SÍRNI AKAROKK.

veled álmodni

Tudod mit jelent vele álmodni? Amikor tudod, hogy nem akarsz álmodban is rajta gondolkodni, amikor szeretnéd kikapcsolni az agyad. De ilyen ez. Arról álmodsz, amire a legtöbbet gondolsz. És vele álmodni, azt álmodni, hogy ezt mondja, hogy gyönyörű vagy, azt álmodni, hogy szépnek tart, és hogy szeret téged. Azt álmodni, hogy együtt vagytok, valahol messze, egy elhagyatott épületbe. És érzed, hogy fontos neked. Aztán felkelni, és rájönni hogy csak álmodtál. Tudod, az a bizonyos, nyomasztó érzés. Ami után egész nap ez a bizonyos álom jár a fejedbe, és visszagondolva rá, egyszerre édes és egyszerre keserű az egész. Utálom. Utálom, hogy nem értem magam, utálom, hogy nem értem őt. Utálom az egész bonyolult érzést.

        "Remélem hogy fontos vagyok neked. Remélem, hogy szeretsz, és remélem, hogy soha nem
         felejtesz el. Remélem, hogy a szavaid nem csak szavak, hanem tényleg úgy gondolod őket.
         Tudom, fura vagyok, tudom, más vagyok mint a többi lány. De egyszer, majd egyszer
         valamikor megismered az egész történetemet. És akkor rájössz.."

                                                                                                                            -B

Valentin-nap

Ooo igen, idén is kisebb nagyobb sikerrel eljött az a bizonyos február 14.-e, amit a szerelmesek imádnak, a szinglik viszont annál kevésbé. De most tényleg, mi baja van mindenkinek szegény ünneppel? Oké, én sem szeretem, és rengeteg okból kifolyólag  nem is látom értelmét, de ha valaki kedveli a formalitást, akkor miért ne?
Ellen érveknek kismillió változatát hallottam már, "a minek ez a nap, hogy az orrom alá dörgölje hogy egyedül vagyok", és a "menjen a jó fenébe (kicsit csúnyább szavakkal) ez az egész Valentin-nap". Persze, igaz. Elvégre, a szerelmesek az életük minden napján, minden percében szeretik egymást, és akkor ez a nap miért lenne pont egy különleges nap? Tehát érted, nem csak február 14.-én szerethetsz valakit. Ez csak egy dátum, ami mindegy mikorra esik. Egy dátum amikor a figyelmesség kerül a középpontba, meg a virágok, a szívecskék, és a rengeteg piros.
Persze, tudom milyen érzés egyedüliként szemlélni ezt az egész szeretet kavalkádot, a rengeteg vattacukor rózsaszínbe burkolózott embert. Hiszen ki nem szeretne egy tökéletes Valentin-napot? Vagy nem is feltétlen Valentin.napot. Csak egy tökéletes napot valakivel, valakivel akit szeret. Olyan ez mint az esküvő. Mindenkinek van egy kis álma, amit sokszor nem oszt meg senkivel, titokban magában hordozza. De ott van, valahol a kis ládikájában, a fejében. Egy nap, amikor minden úgy van, ahogy lennie kell. Egy bizonyos nap. Nekem is van. De nem árulhatom el. Nem lehet, hiszen akkor annyi lenne a varázsnak. A egyik kis álmomnak, ami talán, ha jól viselkedek teljesül is. És azt hiszem, arra örökké emlékezni fogok. És majd meséljük az unokáknak is. Minden karácsonykor. Mint az öregek, akik a szép emlékeiket annyiszor mesélik el, hogy már tudja az egész család. De nem zavar senkit, hiszen érzik, mennyire fontos ez az embernek. Egy ilyen nap az életben, egy örök emlék. Érted? Mindenkinek szüksége van rá. Amikor fontosnak érezheti magát. Amikor tudja, hogy igenis számít.

                                                                                                                -Berry

Tudod mit jelent érezni? Tudod mit jelent úgy nézni a dolgokat, hogy te érted, de a többiek nem? Tudod mit jelent másnak lenni? Igen. Azt jelenti, hogy sokat vagy egyedül. Igen, azt jelenti, hogy sokszor nem értenek meg. És tudod, milyen érzés találni valakit, akivel el tudsz beszélgetni, aki meghallgat, aki ha nem is ismeri az egész, krónikák írására is megfelelő életed, ott van melletted? Jó érzés. Jó érzés, amikor dobsz neki egy üzenetet, mert megint elveszettnek kezded érezni magad. És csak annyit ír, hogy "hé,fel a fejel, én itt vagyok", és tudod, hogy igaz. És tudod, hogy semmi sem lehet úgy, ahogy igazából, valahol legmélyebben szeretnéd, de jó érzés tudni, hogy létezik egy személy, aki szeret téged.
Nem, persze, ezzel nem oldódik meg minden, de sokkal jobb. Sokkal jobb nem egyedül érezned magad, ezerszer jobb. Gyere, gyere te is, és ne érezd magad egyedül! Találj valakit, találd meg aki fontos neked. Akárkit, akit ismersz, akit nem, aki ismer téged, aki nem. Lényegtelen.