Bevallom, elég sokat gondolkodtam azon, hogy mit is írjak, így az év végén, vagy érted hogy mégis a formalitás megmaradjon. De fogalmam sincs, csak azt tudom, hogy írnom kell. Egy újabb évnek vége, és jön a következő semmi nagy cucc. De azért érdekes, hogy megint vége, hiszen most tényleg gondolj bele: mióta tart ez az év? Na ugye hogy nem sok. Oké ez most így hülyén hangzik, hiszen minden év ugyan olyan hosszú, kivéve ha szökőév van na de nem is az a lényeg. De minél idősebb lesz az ember annál gyorsabbnak érzi az időt. És annyira fura. Annyira fura, hogy érzésben ilyen kevés idő alatt, mennyi minden megváltozott. Nem is arra gondolok, hogy nőttél, vagy külsőleg megváltoztál. Nem, egyáltalán nem. Hanem inkább a belső dolgokra, a környezetre, barátokra, családra, érzésekre. Meg úgy mindenre. Lehet, hogy én vagyok az egyetlen, aki elalvás előtt állandóan töpreng úgy mindenen. De tényleg, le sem tudom írni, mennyi mindent szeretnék. Valahogy nem tudom jól megfogalmazni azt, amit pontosan gondolok. De ha már újév akkor..
Nem egy személy hiányzik rettentően, inkább úgy az egész. De mégis hiányzik, hogy nincs mellettem, hogy nem beszélünk, mikor amúgy olyan jó volt minden. Hiányzik, hogy legyen egy biztos pont, amibe támaszkodhatok. Hiányzik, hogy olyan legyen minden amilyen volt. De ugyanakkor utálnám ha megint minden olyan lenne. Mert tudnám, hogy nem tarthat örökké, és most is tudom, hogy akkor sem volt minden húdesziperszupermarhatutijó. De nem is baj. Azt hiszem így van ez jól. Mindig lesznek rossz dolgok, van amikor éppen egy hullámvölgybe kerülünk. De ez akár milyen mély is, mindig van valami jó. Ilyen az élet. Mint egy foltozott asztalterítő. Vannak benne a szép, hímzett részek, amik élénkek, és fakóbb, színtelenebb foltok is. És ez így van jól.
De összességében boldog vagyok. És örülök annak, hogy ezt tudom mondani. Mert mindenki képes boldog lenni, aki boldog akar lenni. Csak egy picit többet meg kell tennie annál, hogy leblokkol a nehezebb pillanatokban. Sokszor elég egy icipici lépés is, egy mély levegő, egy zeneszám, egy jó film, vagy könyv. Csak egy kis pihenés. Egy kiadós beszélgetés, és máris minden jobb lesz. Hidd el nekem. Én tudom. Pont úgy, mint azt, hogy még mindig nem sikerül mindent leírnom, és úgy hiszem, leginkább csak magamat ismételgetem. Szóval lehet, hogy inkább most megyek, és belelapozok szeretett könyvembe.
Jövőre találkozunk! Legyél boldog!
-B
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése