?!

Magas vagy. Alacsony vagy. Kövér vagy. Dagadt vagy. Anorexiás vagy. Csontváz vagy. Lapos vagy. Ronda vagy. Idióta vagy. Utálom. Utálom, hogy sosem jó semmi. Hogy nem fogadják el az embert olyannak amilyen. Hogy korlátok közé szorítják, mert mindenkinek ugyan olyannak kell lennie. Mert sosem leszel elég jó, bármit csinálsz. Magas vagy? Létra? Tehetsz róla? Nem. Alacsony vagy? Tehetsz róla? Nem. Teltebb testalkatú vagy? Sovány vagy? Tehetsz róla? Nem. Senki sem alkothat úgy egy képet rólad, hogy nem is ismer téged, és nem is tudja milyen vagy pontosan. Vagyis de. Alkothat, de úgy könnyű. Könnyű valakit ribancnak mondani, valakit semmibe nézni, csak azért, mert nem olyan mint a társadalom többi tagja. Mindenki külön egyéniség, és utálom, hogy küzdeni kell azért, hogy elfogadjanak. Nem. Nem érdekel ha valakinek nem vagyok elég jó, ha valaki lenéz, ha valaki tévesen képet alkot rólam. Tegye, joga van hozzá. De külső alapján ítélkezni pofátlanság. Sosem lehet tudni, ki milyen értékeket rejt. A külső csak egy része az embernek, de a személyiség, az ember valódisága. Mindenkinek más. És nem szabad elrejteni. Tudom, nehéz, hiszen annyi gonosz ember van. De valahol, ők is jó emberek. Ne feledd, az vagy, akinek tartod magad, olyan vagy, amilyennek mered mutatni magad. És te is, mindenki ugyan annyit ér. Mindenki egy kincs. Ne félj az lenni, aki vagy, hiszen szabadnak születtél. Vagy elfogadnak téged, vagy nem, az már egyéni döntés, de te legyél önmagad!:)

                                                                                                          -B

SÍRNI AKAROKK.

veled álmodni

Tudod mit jelent vele álmodni? Amikor tudod, hogy nem akarsz álmodban is rajta gondolkodni, amikor szeretnéd kikapcsolni az agyad. De ilyen ez. Arról álmodsz, amire a legtöbbet gondolsz. És vele álmodni, azt álmodni, hogy ezt mondja, hogy gyönyörű vagy, azt álmodni, hogy szépnek tart, és hogy szeret téged. Azt álmodni, hogy együtt vagytok, valahol messze, egy elhagyatott épületbe. És érzed, hogy fontos neked. Aztán felkelni, és rájönni hogy csak álmodtál. Tudod, az a bizonyos, nyomasztó érzés. Ami után egész nap ez a bizonyos álom jár a fejedbe, és visszagondolva rá, egyszerre édes és egyszerre keserű az egész. Utálom. Utálom, hogy nem értem magam, utálom, hogy nem értem őt. Utálom az egész bonyolult érzést.

        "Remélem hogy fontos vagyok neked. Remélem, hogy szeretsz, és remélem, hogy soha nem
         felejtesz el. Remélem, hogy a szavaid nem csak szavak, hanem tényleg úgy gondolod őket.
         Tudom, fura vagyok, tudom, más vagyok mint a többi lány. De egyszer, majd egyszer
         valamikor megismered az egész történetemet. És akkor rájössz.."

                                                                                                                            -B

Valentin-nap

Ooo igen, idén is kisebb nagyobb sikerrel eljött az a bizonyos február 14.-e, amit a szerelmesek imádnak, a szinglik viszont annál kevésbé. De most tényleg, mi baja van mindenkinek szegény ünneppel? Oké, én sem szeretem, és rengeteg okból kifolyólag  nem is látom értelmét, de ha valaki kedveli a formalitást, akkor miért ne?
Ellen érveknek kismillió változatát hallottam már, "a minek ez a nap, hogy az orrom alá dörgölje hogy egyedül vagyok", és a "menjen a jó fenébe (kicsit csúnyább szavakkal) ez az egész Valentin-nap". Persze, igaz. Elvégre, a szerelmesek az életük minden napján, minden percében szeretik egymást, és akkor ez a nap miért lenne pont egy különleges nap? Tehát érted, nem csak február 14.-én szerethetsz valakit. Ez csak egy dátum, ami mindegy mikorra esik. Egy dátum amikor a figyelmesség kerül a középpontba, meg a virágok, a szívecskék, és a rengeteg piros.
Persze, tudom milyen érzés egyedüliként szemlélni ezt az egész szeretet kavalkádot, a rengeteg vattacukor rózsaszínbe burkolózott embert. Hiszen ki nem szeretne egy tökéletes Valentin-napot? Vagy nem is feltétlen Valentin.napot. Csak egy tökéletes napot valakivel, valakivel akit szeret. Olyan ez mint az esküvő. Mindenkinek van egy kis álma, amit sokszor nem oszt meg senkivel, titokban magában hordozza. De ott van, valahol a kis ládikájában, a fejében. Egy nap, amikor minden úgy van, ahogy lennie kell. Egy bizonyos nap. Nekem is van. De nem árulhatom el. Nem lehet, hiszen akkor annyi lenne a varázsnak. A egyik kis álmomnak, ami talán, ha jól viselkedek teljesül is. És azt hiszem, arra örökké emlékezni fogok. És majd meséljük az unokáknak is. Minden karácsonykor. Mint az öregek, akik a szép emlékeiket annyiszor mesélik el, hogy már tudja az egész család. De nem zavar senkit, hiszen érzik, mennyire fontos ez az embernek. Egy ilyen nap az életben, egy örök emlék. Érted? Mindenkinek szüksége van rá. Amikor fontosnak érezheti magát. Amikor tudja, hogy igenis számít.

                                                                                                                -Berry

Tudod mit jelent érezni? Tudod mit jelent úgy nézni a dolgokat, hogy te érted, de a többiek nem? Tudod mit jelent másnak lenni? Igen. Azt jelenti, hogy sokat vagy egyedül. Igen, azt jelenti, hogy sokszor nem értenek meg. És tudod, milyen érzés találni valakit, akivel el tudsz beszélgetni, aki meghallgat, aki ha nem is ismeri az egész, krónikák írására is megfelelő életed, ott van melletted? Jó érzés. Jó érzés, amikor dobsz neki egy üzenetet, mert megint elveszettnek kezded érezni magad. És csak annyit ír, hogy "hé,fel a fejel, én itt vagyok", és tudod, hogy igaz. És tudod, hogy semmi sem lehet úgy, ahogy igazából, valahol legmélyebben szeretnéd, de jó érzés tudni, hogy létezik egy személy, aki szeret téged.
Nem, persze, ezzel nem oldódik meg minden, de sokkal jobb. Sokkal jobb nem egyedül érezned magad, ezerszer jobb. Gyere, gyere te is, és ne érezd magad egyedül! Találj valakit, találd meg aki fontos neked. Akárkit, akit ismersz, akit nem, aki ismer téged, aki nem. Lényegtelen.

Képzeld el..

Oh igen, elkezdett esni a drága hó is. Igazából, semmi bajom nincsen vele, hiszen olyan szép, meg minden, Csak hideg. De az nagyon. És végre itt a normális tél is. Bár ha engem kérdezel jobban örülnék a tavasznak.
De hát tél van, ennek kel virulni. De mire is jó a tél? Persze, azon túl, hogy amikor nagy a hó, akkor a kis barátainkkal kicammogunk a dombra, és egymást hóval dobálva, fürdetgetve élvezzük. Nos, végül is, a meleg szobában ülve kakaót iszogatva, az ablakból a havazást nézve, mit ne mondjak eléggé megnyugtató hangulatba tudok kerülni. Csak az a baj, hogy ha a nagy semmittevésemet teszem, (oh de logikus) mit csinálok? Na vajon mit? Fogadok, már is van egy tipped. És abban is biztos vagyok, hogy helyes a tipped. Óóó igen, gondolkodom. De hogy min? Mindenen. Néha meg is lepődöm, hogy vagyok képes ennyit gondolkodni. Komolyan, ha az elmém jegyet szedne minden egyes elmélkedésemkor, hamar meggazdagodna. Na igen.
Mai egyik nagy gondolatáradásom éppen irodalom órán ülve jött rám. Olvasni kellett a tankönyvből valamelyik híres költő művét. Na persze én mit is csináltam? Az ablakon kibámulva, a havazást lesve az emlékeimbe merültem. Hogy én mennyire szeretem a költészetet. De végül is, azért az óra menetében maradtam, mert éppen tanárnőnk kérdésén kalandoztam el, miszerint fontos e az egyensúly. Egyensúly, mint lelki, vagy mint testi egyensúly? Mert persze, testi egyensúlyra mindenkinek szüksége van, hiszen ha nem lenne, nem lennénk képesek mozogni vagy éppen megállni. Például a keljfeljancsi bábu. De ha lelki egyensúly, akkor teljesen más a helyzet. Mert ugye mi is okozza a lelki egyensúlyt? (legalábbis szerény személyem szerint) Mindenki életében vannak jók, és rosszak. Most képzeld el, hogy ha csak minden rossz lenne. Ugye, te sem akarod, és senki sem, hogy az egész világra egy depressziós, melankolikus fátyol boruljon az emberek lelki nyugtalansága miatt? De képzeld el, hogy minden jó. Nincs más a világon, csak jó. Bármit csinálsz, az jó, bármikor csinálod az jó. Milyen lenne már? Nem tudnád mi a helyes, mit kellene tenned a céljaidért, hiszen mindegy lenne, mert minden jó. De van akinek a fájdalom is jó. Például, én is szeretek néha fájdalmat érezni. Ettől érzem, hogy élek. Szóval, ha ezt vesszük, akkor mi a jó? Mindenkinek más? De ha van fájdalom, akkor az rossz is. És mindezt az én kis fejemnek irodalom órán csücsülve kellett megfogalmazgatnia, mert ugye miért is ne? Csak amikor észrevette tanárnő, hogy nem nagyon figyelek a vers olvasására, és meg kérdezte, hogy én min elmélkedek, hiába mondtam el az egyensúlyról alkotott véleményemet, nem lett sokkal vidámabb. Szerintem ő sem szereti a telet. De miért? Szegény tél. Senki sem szereti. Pedig gondolj bele! Csak egy pillanatra. Nincsen semmi dolgod. Állsz, egyedül, egy nagy rét közepén, körülötted fák, vagy házak, vagy amit csak szeretnél, felőlem akár jégbe fagyott mamutok is lehetnek. De a lényeg, hogy csak állsz. Behunyod a szemed, és érzed a bőrödön a hópelyhek aprócska, hideg érintését. Egyre szaporábbak az érintések, és egyre fehérebb lesz körülötted minden. A Hold feletted halvány, sejtelmes fényében ragyog, a csillagok apró lámpaként ékesítik az eget. Csak képzeld el! Ugye, hogy milyen megnyugtató? Képzeld el, hogy sétálsz, hogy ropog a lábad alatt a hó! Képzeld el, ahogy a kezeddel beletúrsz a frissen keletkezett buckákba! Képzeld el, hogy fáj, hogy hideg! Érezd! Érezd a hideg levegőt, érezd a frissességet! Érezd a télnek azt az oldalát, ami szép! Érezd, és képzeld el! Aztán lassan, szép csendben, aludj bele a gondolataidba...

                                                                                                      -B

"Jobb valamit nem tökéletesen megtenni, mint a semmit tökéletesen." - Robert Schuller

Annyi rengetegszer hallom, hogy "nem tudom megcsinálni", "nem vagyok rá képes", "feladom". De miért? Jobb lesz azzal, ha inkább elmenekülsz a dolgok elől, mintsem, hogy szembenézzél velük? Mikor képes vagy rá? És te is tudod, hogy meg tudod csinálni, csak egy kicsit össze kéne szedni magad. Tenni azért, amit el akarsz érni, és hinni benne. Elhinni, hogy meg tudod csinálni, mert ugyan annyit érsz, mint bármelyik másik ember a világon? Elhiszem, könnyebb befordulni, magadba roskadni, és várni. Feladni, sírni. De attól nem lesz jobb. Attól semmi sem lesz jobb, ha nem állsz fel, és csinálod tovább. Mindenki életében vannak hullámvölgyek, de gondolj bele, mi lenne most, ha mindenki feladná akkor, amikor az első akadálynak ütközik?
Állj fel szépen, és mutasd meg mindenkinek! Mutasd meg mindenkinek, mikre vagy képes, hogy milyen erős vagy! Ne hagyd, hogy bárki megmondja mit csinálj. A döntéseidet egyedül kell meghoznod, hiszen más nem vállalhat értük felelősséget. És nem mutogathatsz rá, rá vagy rá. Nem. A te életed, a te döntéseid. Ha valamit elrontasz, neked kell helyrehozni, ha valami nem sikerül, neked kell tovább próbálkoznod. De hidd el! Meg tudod csinálni! Képes vagy rá, és soha sem kell feladnod.
Tudod, miért tesszük, amit teszünk? Mi az, amiért megéri? Imádnod kell. Imádnod kell amit csinálsz, és ennek kell lennie annak, ami megéri. Akarnod kell! Énekelni akkor is, ha csak egy jelentéktelen raktárba hívnak fellépni. Énekelned kell bárkinek, saját magadnak is. Csinálnod kell érted? Mert ez az, ami a te dolgod, ez az, amivel foglalkoznod kell. Csak állj ki, meg tudod szerezni amit akarsz. Muszáj. Késznek kell lenned, hogy megkíséreld. Késznek kell lenned, hogy elbukj, mielőtt sikerrel jársz.Csak te vagy, rajtad múlik. Senki sem fogja eléd tenni; Tessék itt a nagy álmod. Nem, ez nehéz. Igen, nehéz, Igen, bonyolult. Így van, de ezért éri meg.

Ébresztő! Küzdj! Akard! Tedd meg! Képes vagy rá!

                                                                                                             -B