2013. április 20., szombat
Betegség 23 fokban.. nane.
Miért van az, hogy az emberek mindig szomorúak? Mindig találnak valamit, amiben éppen bánatukat lelik. Oké, nem azt mondom, hogy mindig minden tökéletes tejbepapi, de néha biztos akad olyan is, amikor azt a kis rosszat félretéve élvezni lehet a mindennapokat. Persze én se arra gondolok, hogy egy szürke, hideg téli napon, amikor semmi kedvem felkelni és elvánszorogni a suliba, rám jön az a "mindig van valami jó" okoskodásom, mert ki nem utálná az ilyen reggeleket, de akkor is. Néhány ember képes túldramatizálni a dolgokat, néha nem is kicsit. Megértem. Rossz. Nagyon fáj. Nincs senki, aki megértene. Egyedül vagy. Felemészt. De mégis. Jöhetnék a félig vízzel töltött pohár sztorival, de már olyan unalmas.Képzelj el egy napot, amikor minden tökéletes, legalább egy napig. Amikor nem gondolsz a nyűgjeidre bajaidra, és élvezed az életet. Hiszen azért van. Nem? Na ugye hogy de. Tudom hogy nehéz hátrahagyni a gondokat, nem foglalkozni velük, mert néha nem hagynak, és annyira bele másznak az ember agyába, hogy gondolkodni se hagyják. Néha jól esik kiadni. Kiadni mindent, megkönnyebbülni. Sírni, míg van miért, ameddig meg nem nyugszunk. Néha egyedül, néha éppen valaki vállán, szorosan átölelve, és érezve, hogy igenis van valaki, akire számíthatsz. Érezni a viszonzott szorítást, szeretni, élni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése